Főoldal

Irodalom

Letöltések

Képek

 

Fenntarthatósági 2017 Fenntarthatósági témahét 2017
A pillanat Keméyn Johanna és Jankovics Imre élménybeszámolója
A pannonhalmi kirándulás A 3..osztályosok  fogalmazása
Petőfi Irodalmi Múzeum Beszámoló az olvasó szakkörösök utazásáról Jankovics Imre 5.o. 2015

Egon

Képregény Egonról-- a lázi alsósok munkája

A Himnusz szépségei

Sághi Levente műelemzése  (7.o.---2014)

Kalandtúra a Réz-hegyben

Pákozdi Eszter irodalmi dolgozata (7.oszt.---2014)

Potyaötös 1.

Kemény Antónia 6. oszt. tanuló munkája (44MB)

Potyaötös 2.

Pleszinger Laura 7. oszt. tanuló munkája (13MB)

Potyaötös 3.

Szabó Marcell 8. oszt. tanuló munkája (10MB)

Potyaötös 4.

Kodolányi András 7. oszt. tanuló munkája (4MB)

A boci otthona

Bittmann Zsombor és Bittmann István meséje, amely megjelent az Online mesekönyvoldalon 2014-ben

Latinovics

PowerPoint bemutató Ady legnevesebb tolmácsolójáról Pleszinger Cintia munkája

Párizsban járt az ősz

műelemző fogalmazás, Kassai ádám munkája

A barsonyosi dűlő

Eredetmonda      Írta: Kéri Luca (2012)

A bűrbők

Eredetmonda       Írta Pákozdi Rebeka 2012)

Figura Ede

Élménybeszámoló kultúrpogramunkról  (Pleszinger Cintia fogalmazása)

Csillogás és hírnév

Molnár Melánia tudósítása a győri Árkádból

Aranysárga ősz

Tájleíró lírai alkotás Kállai Ramóna tollából

A lánglelkű

Petőfi a lánglelkű költő --- Bártfai Bálint műve

A magyar Ugaron

Műelemző fogalmazás Sághi Boglárka műve

Álomvilág

Tobak Richárd verse 

A farsangi bál

Édel Dorina 4. oszt. tanuló fogalmazása

A Szózat szépségei

Tóth Szabolcs munkája---Műelemző fogalmazás

A Szózat szépségei

Németh Evelyn munkája--- műelemző fogalmazás

Az én falum

Bittmann Rebeka első fogalmazása

Budapesti kirándulás

Harmadikosok fogalmazása az október 27-i bp-i kirándulásról

Irodalom Kft ajánlata

Pintér Gábor, Csete Dávid, Varga Eszter, Kajtár Lucia, Gellér Patrik

Csatári Gina

Bakonyi emléktúra október 6-án

Tóth Szabolcs

Barangolás a bûvös Bakony belsejében

Kajtár Martin

Arany Bakony

Válint István

Arany Bakony

Pőcze Gábor

Bakonyi emléktúra október 6-án

Gregosits Dávid

A kegyetlen bicska

Takács Ákos

Bakonyi emléktúra

Krajczár Richárd

Az egyetlen Bakony

Halász Krisztina

Barangolás a bűvös Bakony belsejében

Molnár Patrik

Ezernyi csillag

Ócsai Adorján

A Bakony

A magyar Ugaron

Petrus Bernadett 2006. november16.

A magyar Ugaron

Nagy Anett 2006. november 20.

A magyar Ugaron

Halász Krisztina 2008. december 19.

 


A pillanat

Sok helyen jártunk már Budapesten, de ahol most voltunk, az egy álom.

2017-ben március 15-ét mi rendhagyóan, kirándulással ünnepeltük. 2017. már. 14. reggelén a tápszentmiklósi diákok megkezdték az utazást Budapest felé. Reggel először Győrbe, majd Budapestre érkeztünk vonattal. Budapesten metróval és hajóval jutottunk el a Kossuth térre, ahol megnéztük a szobrokat iskolatársaink „tárlatvezetésével”. (Ők előre felkészültek és előadást tartottak nekünk.) Amint beléptünk a parlamentbe, elállt a lélegzetünk, oly gyönyörű volt! Körbejártuk, s amikor a Koronához érkeztünk, az őrök úgy álltak ott, mint a szobrok, mintha nem is vettek volna levegőt. Pont akkor váltottak őrséget, amikor mi ott voltunk.
           Ezt követően a Szent István Bazilika következett. Itt láttuk Gizella ereklyéjét és a Szent Jobbot.Innen minden osztály más és más irányba ment tovább. Az ötödikesek a „cipőket” nézték meg a Duna partján. Érezni lehetett, hogy az áldozatok lelke még mindig ott van. Az volt a legszomorúbb, hogy kisbabákat, gyereket öltek meg. Sok ember halt meg olyan dolgok miatt, amiről nem is tehettek. A hatodikosok a Budai várban jártak, a hetedikesek a Hősök, terén, a nyolcadikosok pedig a Terror házában.

Mindannyian sokat villamosoztunk és metróztunk, ez nekünk, vidéki gyerekeknek új élményt adott! Arról nem is beszélve, hogy így, tömegközlekedési eszközökkel utazva költsége szinte alig volt a kirándulásnak.

Pillanatok sokaságából így épült fel a mi közös nagy élményünk!

Kemény Johanna 5. osztályos és Jankovics Imre 7. osztályos tanuló


A pannonhalmi kirándulás
(írta a 3. osztály fogalmazásórán)

   2016. március 17-én Pannonhalmán kirándult az osztályunk.
   Izgatottan készültünk erre a napra. Előzetesen fotókat néztünk a nevezetességekről és információkat gyűjtöttünk, mert osztályfőnökünk, Kati néni azt mondta, ezt így kell csinálni. Ő sokat kirándul,  jól tudja.
9.45-kor induló autóbusszal mentünk. Felgyalogoltunk a 282 m. magasan épült várhoz. Először megnéztünk egy filmet Szent Márton életéről, majd egy makettot raktunk össze, ami megmutatta nekünk, milyen is a pannonhalmi vár. Megtekintettük a templom könyvtárát és a kerengőt. Közben csoportokban feladatokat oldotunk meg. Elmentünk egy emlékműhöz, a Boldogasszony kápolnához és  a kilátóhoz. Sétáltunk az arborétumban  is. Legyalogoltunk a városba , és egy jót szórakoztunk a játszótéren.
   Nagyon jól éreztük magunkat ezen a napon.


Kirándulás az Irodalmi Múzeumban


2015. május 26-án Tápszentmiklósról az olvasó szakkörösök és a versenyre járó gyerekek, éves munkájuk jutalmaként busszal Budapestre utaztak a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumba.
Reggel a gyerekek a szokott időben mentek iskolába. Amikor mindenki megérkezett, elindultunk Budapestre. Töltéstava fele mentünk, hiszen ottani diákok is jöttek velünk, akikkel a nap végére jól összebarátkoztunk.
A múzeumban először régi nyomdagépet néztünk meg és nyomtathattunk rajta (a Nemzeti dalt). Ezen a nyomdagépen nyomtatták eredetiben 1848-ban a 12 pontot! Utána Petőfi Sándorról tudhattunk meg érdekes dolgokat. Egy kedves néni körbevezetett minket és válaszolt a kérdéseinkre is. Közben a régi tárgyak egy részét ki is próbálhattuk. Aki akart, még Petőfi korából származó ruhákat is felpróbálhatott.
Utána hazafele indultunk. Út közben megálltunk Tatán fagyizni és sétáltunk egyet a vár körül.
A programot Tóthné Pákozdi Szilvia tanár néni szervezte meg számunkra.
Nagyon örültem annak, hogy elmehettem a többiekkel.


A beszámolót írta: Jankovics Imre 5. o. tanuló 2015


A Himnusz szépségei

   

     Kölcsey Ferenc 1823-ban megírta első nemzeti dalunkat, a Himnuszt. Ez az évszám azért is fontos a számunkra, mert a mai napokig is január 22. a magyar kultúra napja.
    A költemény kis részben optimista hangulatú, nagy részben pesszimista hangulatú, mert a költő Kölcsey leginkább mindenben a rosszat látja a reformkor előtti korszakban. A költő ebben a költeményben Istenhez fohászkodik. Ez az alkotás keretes vers, hiszen első és utolsó versszaka szinte majdnem megegyezik.
      „Isten áldd meg a magyart
       jó kedvvel, bőséggel”

 

„Szánd meg Isten a magyart,
   Kit vészek hányának”

Megemlíti ez a vers Árpádot, István királyt, a tatárjárást, Hunyadi Mátyás királyunkat és hazánk szépségeit. Ezzel a magyar nép dicső múltjára utal. Ezután Kölcsey áttér  magyar nép zivataros századaira.
Itt olvasható a vers legszomorúbb négy sora:
„Vár állott, most kőhalom;
  Kedv s öröm röpkedtek,
  Halálhörgés, siralom
  Zajlik már helyettek.”

E sorokban az alkotónk átutal a jó dolgokról a rossz dolgokra. A mű következő versszakában Kölcsey Istenhez fordul segítségért, hogy a magyarok jövője szebb legyen. Egyik példa rá: 

„Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának”

másik példa rá:

Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt”

  A költeményt Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben. Számomra a Himnusz az istentdicsőitő versek legszebbike

                                                                                                       Sághi Levente 7.o. (2014)


Kalandtúra a Réz-hegyen

Ezen a héten, kedden megtartottuk a már hagyománnyá vált őszi kalandtúrát, amit az aradi vértanúk emlékére rendezett az iskola.

Már napokkal ezelőtt elkezdődött a készülődés. Kijelölték a csapatkapitányokat, ők pedig minden osztályból választottak tanulókat. Idén nem okozott fejtörést, hogy mi legyen a nevünk, mert a 13 aradi vértanúról nevezték el a csapatokat. Kapitányunk az Aulich Lajos nevet kapta, mi pedig olyanok voltunk mellette, mint egy kis hadsereg. Zászlót készítettünk és indulót költöttünk mire elérkezett a várva várt nap. Reggel busszal vittek át minket Tápra, ahol elmondták a túrával kapcsolatos tudnivalókat, aztán végre elkezdődött a verseny. Olyan volt a gyereksereg, mint egy felbolydult méhkas. Mi 11.-nek indultunk, de indulás előtt sem unatkoztunk, hiszen addig is plusz pontokért érdekes feladatok vártak ránk. Így hamar elrepült az idő és egyszer csak azt vettük észre, hogy bennünket is szólítanak a rajthoz. Felsorakoztunk a kapitányunk mögé és csatakiáltásunkat harsogva máris megérkeztünk az 1. állomásra. A feladatok az ünnephez kapcsolódtak, de mégis talált benne mindenki kedvére valót. Az állomások közötti túrázás jó hangulatban zajlott. Az utunk végig kijelölt túraútvonalon vezetett. 6 állomáson kellett megmérettetni magunkat. Tanítóink gondoskodtak az érdekes, izgalmas, elgondolkodtató feladatokról úgy, hogy a kicsik és a nagyok is részt tudtak venni a versengésben. Csapatunkat még 4 szülő is erősítette. Mindenki teljes erőbedobással harcolt a jó helyezésért. Délután lett mire megérkeztünk Tarjánpusztára. Kellemesen elfáradva vártuk az eredményhirdetést. 3. helyen végeztünk aminek mindannyian nagyon örültünk. Innét aztán busszal szállítottak minket haza. Nagyon jól éreztem magam ezen a szép őszi napon. A túrázás közben még azt is megcsodálhattuk, hogy a természet is felöltötte már őszi kabátját. A fák levelei szebbnél szebb színekben pompáztak. 

   Csodálatos élményekkel gazdagodtam és a versenyzés közben közelebb kerültünk egymáshoz társaimmal is.

                                                                        Pákozdi  Eszter 7. o (2014)


 

Bittmann Zsombor és Bittmann István: A boci otthona

Egyszer egy kicsike boci legelt a kertben, és annyira ízlett neki a fű, hogy távolabb merészkedett. Amikor már tele volt a bendője, körülnézett és egy erdőben találta magát. Arra jött egy farkas. A boci megkérdezte tőle:
- Kedves farkas, merre van az otthonom?
- Nem tudom, de medve barátom talán tud segíteni.
Mentek, mendegéltek, egyszer csak megtalálták a barlangjában a medvét.
- Mit keresel itt, te boci? – kérdezte a medve.
- Hát, igazán csak az otthonomat keresem. Segítenél?
- Nem is tudom.
Gondolkozik, gondolkozik, de nem jut eszébe semmi.
- Ó, de mégis, a piros szemű nyúl talán segíthet.
Elindultak tehát hárman a boci a farkas és a medve, hogy megkeressék a piros szemű nyulat.
Egy tisztás közepén találtak rá a nyuszira. Meg is kérdezik tőle, hogy tudja-e, hogy hol lakik a boci.
- Én azt nem tudom, de majd a fakopáncs segíteni fog.
Mentek mendegéltek már négyen a fakopáncs keresésére, a boci a farkas a medve és a piros szemű nyúl.
Egyszer csak kopogás hallatszott a közelben. A harkály épp tisztogatta a fát a bogaraktól.
- Fakopáncs te vagy az?
- Igen, én vagyok. Mi járatban vagytok?
- Meg tudnád-e mondani, hogy merre van a boci hazája, azt keressük.
- Én tudok valakit, aki biztosan tud majd segíteni. A róka koma lesz az.
Így már öten mentek a rókát megkeresni. A boci a farkas a medve a piros szemű nyuszi és a fakopáncs.
Már kezdett esteledni…
A róka épp a falu felé tartott, amikor rátaláltak.
- Mit keresel te itt? – kérdezte a róka a bocitól.
- A hazavezető utat keresem.
A róka megfogta az előtte lévő bokrot és szétnyitotta, abban a pillanatban meglátták mindannyian a boci otthonát.
A boci megköszönte a segítséget és futott hazafelé.
Itt a vége, te is fuss el véle.

 



A bársonyosi dűlőút

A bársonyosi dűlőúton zajlott ez az esemény amiről most írok nektek.
Az oda vezető úton , őzek legelésztek és mindig körbe gyűltek , egy fűzfa köré. Amikor a nap a legmagasabb szögben sütött , akkor megjelent egy kedves alak. Ez a személy nem más volt mind Janikovszky Éva . Minden évben mindig, ugyan azon a napon mesélt a kicsi őzeknek. Mikor jeles napok következtek be , az az útmentén dalolgattak. A dallam olyan gyönyörű volt, hogy számos fa lombja virág borult.Az őzek miközben dalolgattak a bársonyos szőrzetük csak úgy csillogott, villogott a szeretet meleg sugarai miatt.
Így kapta a nevét a bársonyosai dűlőút.            

Kéri Luca 6.osztály (2012)

 



Modern eredetmonda, amelyből megtudhatjuk, honnan is származik a tápszentmiklósi Bűbők dűlő elnbevezése (Írta Pákozdi Rebeka 6. oszt. tanuló 2012-ben)

A Bűrbők

 

Az eset még akkor történt amikor Mihály bátyám volt falunkban a suszter. Ő készített Lajos bátyám csizmáját jó száraz bőrből. A csizma árát a falu melletti földje eladásának bevételéből fedezte.

Lajos bátyám első útja a kocsmába vezetett, de mikorra oda ért már bicegve ténfergett a pult elé. A kocsmáros meg is kérdezte tőle:

-Na mi van Lajos, Fáj a lábat?

-A bűrbök.- utalt Lajos a kiszáradt bőrű csizmára. Tanúi voltak az esetnek ivócimborái is akik tudták, hogy a föld árából

lett a csizma így azt a dűlőt Bűrbőknek nevezték el, és így hívjuk ma is.

 


Élménybeszámoló

       Kultúrprogram keretében 2011.11.08-án ellátogatott hozzánk az iskola meghívására Figura Ede.
      Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit fogunk tőle látni és hallani. Az osztálytársaimtól hallottam, hogy zenés, verses műsorban lesz részünk. A műsorra a tornateremben került sor, és izgatottan vártuk, hogy elkezdődjön az előadás. A meghívott vendég Romhányi József Szamárfül című verses kötetéből hozott verseket, melyet megzenésítve, gitáros kísérettel énekelt el. Számunkra nagyon jópofa, vicces verseket válogatott ki. Mielőtt belekezdett az adott vers éneklésébe, előtte mindig elmondta, hogy miről szól. A tartalmát próbálta tréfásan elmondani, hogy nekünk érdekes legyen. Elmesélte, hogy a Szamárfül írója annyira szeretett verseket írni, hogy az iskolában az órákon a pad alatt írta meg verseit. Az előadott versek között volt egy, amit az író halála után találtak csak meg.
      Színvonalas műsort láttunk Figura Edétől, amely minden tanulót és tanárt felvidított és megnevetetett. Jó lenne, ha még sok ilyen előadást szerveznének az iskola keretén belül.

Pleszinger Cintia 7. o.   2011


Csillogás, hírnév, rajongás

        Amikor ezeket a szavakat halljuk, többnyire a sztárok jutnak eszünkbe. Ami jogos, hiszen ők ebben élnek. A „kategóriák” változók, ugyanis ezek az emberek más-más dologgal jutottak hírnévhez, például: sporttal, írással, Guiness-rekord felállítással, vagy énekléssel. Ahhoz, hogy az utóbbi csoportba felfedezzenek jó hangú, populáris személyeket, tehetségkutató versenyt indítanak TV csatornáknál, szerte a világon.
     Itt, nálunk is megrendezésre került egy ilyen, X-faktor névvel. Aműsorban feltűntek jók, jobbak, de mint mindig a legjobb nyert. Ezt a címet 2010-ben Vastag Csaba érdemelte ki, aki a verseny óta fellépésről fellépésre jár, mint külföldön és belföldön, nagyvárosokban, kisvárosokban, olykor még falvakban is. Nem olyan régen a győri Árkád bevásárló központ születésnapján ő volt a sztárvendég.
     Nagy örömömre három barátnőm társaságában, beutaztunk a városba, Csaba koncertjére. Másfél órával kezdés előtt megérkeztünk, de a látvány egészen döbbenetes volt. A felállított színpad körül, legalább százötvenen voltak, és még a műsor el sem kezdődött! Úgy döntöttünk nem állunk meg, inkább körülnézünk az üzletekben, és vacsorázunk valami finomat. Éppen a pékség felé tartottunk, amikor belebotlottunk egy magas, sötét öltönyös férfiba, aki nem volt más, mint maga a sztár. Teljesen ledöbbentünk, moccanni sem tudtunk, csak álltunk, mint a szobrok. Csabi egy mosollyal üdvözölt minket, majd továbbment az őrök kíséretében felkészülni a fellépésre, de közben vagy tízen megrohamozták autogrammért és fotóért. Kábulatunkból fölocsúdva, elindultunk valami jó helyet vadászni, végül negyed órás taktikázással egészen az első sorig jutottunk!
     Vastag Csaba nem véletlenül sztár, hiszen aki egy negyvenöt perces kis koncertből ekkora bulit csinál, az úgy gondolom méltó erre a címre. Aki jelen volt, az egyhamar nem felejti ezt a programot.

Molnár Melánia 7..o. 2011-ben

 


Aranysárga ősz

 
           

                   Már javába benne jártunk az őszben. A fák színesedő lombja, a fázósan didergő, meleg pulóverekbe és kabátjukba búrkolózó emberek látványa is erre utalt. A kinti hűvösödő idő elől az egész család szívesen húzódott a szoba meleg sarkába. Ekkor álltam elő azzal a javaslattal, hogy tegyünk egy kellemes sétát hétégén a közeli erdőbe.
                  Mikor útnak indultunk, az eső nem esett, de nagyon hideg volt odakint. Ebben a fogcsikorgató időben meglepően üdítőleg hatott ránk a természet gyönyörű színváltozása. A fák már felöltötték divatos ruházatukat, az erdei ösvényeket beborította az őszi levelek sokasága. Néhol madarak kutattak eleség után. Teljes felszabadultsággal indultunk neki sétánknak. Pillanatok alatt megszabadultunk a mindennapok nyüzsgésétől. Nézelődtünk erre-arra, kavargó gondolataink lépéseink ütemének ritmusára teljesen megnyugodtak. Mire észbe kaptunk, már az erdő közepén álló jó öreg "Király" fához érünk. Dobogó szívvel, tisztelegve állunk alatta és képzeletünk nagyon messzire szállt. Dédipapám meséi alapján régi idők képei peregtek elöttünk. Hogy ez a fa hány őszt, telet, tavaszt és nyarat élt már meg, mennyi generáció gyermekei tépték, mászták, törték! Átvészelt hábórút és békét és ha mindent-mindent el akarna nekünk mesélni, talán egy száz évig tartó erdei séta se lenne elég. Hirtelen összerezzenünk. Merengésünkből egy hangosan csacsogó cinegepár térít minket vissza a jelenbe. Az idáig számunkra elvarázsolt természet hirtelen szürkévé válik. Bizony az óra mutatója kicsit előre szaladt.
                  Amikor sétánkból hazaértünk, a szobában a cserépkályha mellett kuporodva meséltünk kis erdei sétánkról. Mondhatjuk, hogy felért egy fantasztikus múltbéli kiruccanással.


                                                       Kállai Ramóna 7.o. 2011.




Petőfi a lánglelkű költő
 

 
 

      Petőfi Sándor alkotásainak titka, hogy tele vannak érzelmekkel, igaz érzelmekkel és tényleg a költő lelki világát, aggodalmait, vágyait tükrözik. Ezek a versek igaz bizonyítékai Petőfi lánglelkűségének.
     Verseinek végeláthatatlan sorából csak néhányat emelnék ki melyek szerintem a költő életének egyes fejezeteibe engednek betekintést.
      Ebéd után című verse az otthont mutatja be hol minden csodálatos és itt az idő az ebéd utáni heverészésre, megmutatkozik a családi béke és szeretet, mintha az olvasó maga is a párnák közt feküdne.
      István öcsémhez: Ekkor már Petőfi elhagyta a szülői házat. Testvérének írta ezt a verset, ami nagyon jól bemutatja a család helyzetét. A családfőt kisemmizték és mindaz, amiért dolgozott most elveszett, az anya szomorú hisz nyomorúság és örökös küzdelem az egykor gazdag és boldog életük. Sándor arra kéri öccsét Istvánt, hogy legyen erős és támogassa szüleit.
      A következő versnek a Katonaéletet választottam. Tudniillik, Petőfi Sándor beállt katonának ugyan hamar eltanácsolták de, ebben az időben írta ezt a verset melyben leírja milyen „jó” katonának lenni. A katona nem fázik , nem éhezik, nem szomjazik, mosnak rá, főznek rá és mindezért még pénzt is kap, ráadásul annyira „szeretik” az embert hogy ha elveszne megkeresik és visszaviszik és amíg botozzák úgy ordibál ahogy tetszik.
      A virágnak megtiltani nem lehet… című verset. Petőfi már találkozott Szendrey Júliával, aki elrabolta a szívét ez egy szerelmes vers melyben gyönyörű hasonlattokkal mutatja be szerelmét, olyan virág a szerelem melynek nem parancsolhat senkise, ha jön a tavasz kinyílik mint a rózsa, kivirít.
      1848 Petőfi készül a szabadságharcra szól a gyávákhoz akik már most remegnek pedig ez még semmi ahhoz képest amit ő álmaiban látott. Látta a béke galambját aki most moccanni sem mer mert olyan idők jönnek amikor a béke szinte lehetetlen, sötét idők jönnek de utána már a szabadság győz mely most még sorvadozik az elnyomók alatt.
      Négy nap dörgött az ágyú Már bőven a szabadságharc közepén járunk egy csatában, Bem tábornok oldalán Petőfi, tízszer annyi az osztrák, mint a magyar itt az élet pusztul a halál terem, győzelemre esély csekély szinte nincs. Bem még mindig harcol szinte halhatatlannak látszik.
      Szörnyű idő Petőfi Sándor utolsó költeménye már csak egy gondolat bántja, egytől fél igazán hogy nem marad senki, aki elmesélhetné mi történt, és mindazon verseket írásokat melyek az igazat mondják el mind gyermeteg meséknek fogják hinni és senki sem fog emlékezni az elesett szabadságharcosokra akik vérüket ontatták egy igaz hazáért, egy szabad hazáért.

       Ezt a fogalmazást egy idézettel szeretném lezárni:
             
             Meg kell, hogy érjem azt a nagy napot,
             Amelyért lantom s kardom fáradott!    

                                                                             Petőfi Sándor

Bártfai Bálint (8.o. 2010)


A magyar Ugaron

(műelemző fogalmazás)

     Ady Endre modern, avantgárd versei korszakalkotóak a magyar költészetben. Az akkori konzervatív magyar polgárok elutasították ezt az új stílust.

A magyar Ugaron c. vers bemutatja az emberek maradiságát, és buzdítja a népet a haladás felé. Mindezt a költő különböző szimbólumokkal érzékelteti az olvasóval.
    Az Ugar szó Magyarországot szimbolizálja. Mint tudjuk az ugar valójában a pihentetett, (meg)műveletlen földet jelenti. Talán Ady az „Ugar”  jelzővel azt akarja tudatni velünk hogy az akkori nép (meg)műveletlen volt?
A verset sokasága szövi át.

„Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,”

Ezek a sorok Magyarország rejtett értékeiről szólnak.
    A vers a lírai költemények közé sorolható. Viszont ennek a költeménynek van egy főhőse, a lírai hős. Ez a hős küzd az indák és a gazok ellen, mert kötelességének érzi keresni a föld alvó lelkét. Majd ezek a gazok lehúzzák őt, s a lírai hős elbukik. A hős valójában Ady, aki szimbolikusan bemutatja, ahogy a maradi magyar nép elnyomja őt, pedig ő változtatna ezen a sanyarú helyzeten.
    Az utolsó két sorban megjelenik a szél, aki ironikusan, kacagva suhan el az Ugar felett. Miért ironikus?  Mert nem éltek a nagy lehetőséggel, hogy az ország modern, és nyugatias legyen.
    Ady Endre a maga módján szerette a hazáját. Segíteni akart, de mindenki elutasította. 

Sághi Boglárka (8.o.--- 2010.)


  Álomvilág
 
Hogyha nékem sok pénzem lesz
Felülök az MTZ-re.
Úgy el szántok mint a vakond
a homokdombi dülőbe
Amerre én vetek
Bámul a sok dám
Irigylik a búzát
és a takarmányt
Hogyha nékem sok pénzem lesz
nem álmodok továb
b.

Tobak Richárd(7.o)


Farsangi bál

 

2009. február 13-án, pénteken farsangi bált tartottunk az iskola kultúrtermében.

Már nagyon várta mindenki ezt a napot. Mind a négy osztály, valamilyen műsorral készült. Az elsősök énekkel kedveskedtek a közönségnek, majd utánuk a harmadik osztály százlábú meglepetése következett. A másodikasok csúfolódós játéka után, mi a High School Musical kettőből az All for one című zenés műsort adtuk elő.

Ezt követően a mókás jelmezek kápráztatták el a közönséget. Nekem a vasorrú bába és az ő boszimobilja tetszett a legjobban.

A felvonulást követően, szabad tánc,és a  tombolahúzás  vette kezdetét. Én kettőször nyertem. Először egy kicsi plüssnyuszit, egy tábla csokit, és egy dobozos üdítőt, másodszor egy kockáslapú füzetet.

Szerintem nagyon jó volt ez a nap, és remélem jövőre is ilyen vidáman fogunk mulatni.

Édel Dorina 4. osztály



A Szózat szépségei

 A Szózatot Vörösmarty Mihály írta 1836-ban. Ez az évszám azért fontos, mert a bécsi udvar ekkor lendült ellentámadásba és börtönözte be Kossuthot Wesselényivel egyetemben.
 A költemény műfaja óda, mely görög eredetű, emelkedett hangú, magasztos témájú lírai alkotás. A költő a versben a hazát szólítja fel, ellentétben a Himnusszal, ahol Kölcsey Istenhez könyörög. A Szózat keretes vers, melynek jelentése értelmében az első és az utolsó versszak szinte teljesen megegyezik, melyben a himnuszra is hasonlít. A harmadiktól az ötödik versszakig a magyar történelem dicső emlékeire utal. Többek közt Árpádot és a Hunyadiakat írja, de a sok szentre is említést tesz és még a szabadságot is megszemélyesíti. Ezek után a magyar jelenről beszél, ahol ennek a lírának tán a legfontosabb idézete található:
" Megfogyva
bár, de törve nem, él nemzet e hazán. "

Emellett felteszi a költői kérdést, hogy vajon az élet-e vagy a halál-e a jobb út. S egyszercsak feltűnnek a jövő lehetőségei, a jobb kor. De aztán, ha kell jő a nagyszerű halál, ahol népek siratják azért a magyart, hogy hősi halált halt vagy, hogy túl sokan is lettek áldozatok.
 Zenéjét Egressy Béni szerezte 1843-ban. Nekem a Szózat azért tetszett, mert minden magyart a hazafiságra buzdít.

 

Tóth Szabolcs  7. osztály  --2008--

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

A Szózat szépségei

 

   Vörösmarty Mihály 1836-ban megírta második nemzeti énekünket a Szózatot. Ez az évszám különösen fontos, hiszen a Habsburg-udvar ellentámadásba lendült, a nemzetnek bíztatásra volt szüksége. Ezt nyújtja a Szózat.

   E költemény magasztos témát ünnepélyes formában megéneklő lírai alkotás, vagyis óda.

Vörösmarty a népet szólítja meg ezen művében, ellentétben a Himnusszal, mert ott Kölcsey Istenhez fohászkodik. Ez az alkotáskeretes vers, hiszen első és utolsó versszaka szinte megegyezik, ebben viszont hasonlít a Himnuszhoz.

                                    ,,Hazádnak rendületlenűl

                                      Légy híve, oh magyar, "

                                                                                                     ,,Légy híve rendületlenűl

                                                                                                        Hazádnak, oh magyar:"


Megemlíti István királyt, Árpádot, Hunyadi Jánost, Hunyadi Mátyást is. Ezzel a magyar nép dicső múltjára utal.

Ezután a költő a jelenkorra tér át. Itt olvasható a vers talán legjobban szívünkbe hatoló két sora:

                                           ,,Megfogyva bár, de törve nem,

                                             Él nemzet e hazán"

E sorok azt jelentik, hogy kevesebben vagyunk ugyan, de nem csüggedünk.

A mű következő részében Vörösmarty Mihály, a jövő lehetőségeit tárja fel előttünk. Egyik lehetőségünk:

                                        ,,Még jőni kell, még jőni fog.

                                          Egy jobb kor,"

másik lehetőségünk:

                                        ,,Vagy jőni fog, ha jőni kell,

                                          A nagyszerű halál,"

 A költeményt Egressy Béni  zenésítette meg 1843-ban.

Számomra a Szózat a hazaszeretetről szóló versek legszebbike.

                                                                                   Németh Evelyn 7. osztály ---2008--

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Az én falum

(első fogalmazás)

 
Az én falum Tápszentmiklós. A fő utcája, ahol én lakom szinte egyenes.
Tiszta környezet van minden ház körül. A szép házakban kedves emberek laknak. Segítőkész és barátságos szomszédok vesznek körül minket.
A kanyargós utak mentén három, választékos kínálatú bolt áll.
A falu végén található a focipálya, ahol mostanában nem tartanak meccseket, de apukámmal sokszor kimegyünk játszani. (Pl.: sárkányt eregetünk, kézilabdát gyakorlunk). Viszont itt tartják meg a búcsút vagy Szabó Bálint ott szokott qadozni. Menjünk el az iskoláig!
Ide jártam 1. osztálytól 3. osztályig, most átköltöztettek a győrasszonyfai  iskolába és most a felsőtagozatosok használják a felújított iskolát. Győrasszonyfára menet szép erdőket látunk.
Ugorjunk vissza községünk szívébe, ahol a reformátusok díszes temploma található. Ott vasárnap sok lakos gyűlik össze imádkozni.
Hosszú sétáló utak vezetnek a horgászatra kiváló bányatóhoz, a Bálint-kúthoz és Bársonyosra. Ezeken az utakon tarka virágokban gyönyörködhetünk.
Nagyon örülök neki, hogy ebben a faluban élek.

Bittmann Rebeka 4. osztályos tanuló (2008.január 23.)

 

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

A budapesti kirándulás

 
        2007. október 27.-én iskolánk Budapestre kirándult. Nagy izgalommal vártuk ezt a napot. Autóbuszunk reggel 8 órakor indult. 3 órás út után értünk a fővárosba. Először az állatkertbe mentünk. Nagyon sokféle állatot láttunk: tigrist, fókát, jegesmedvét, krokodilt, majmot. Séta közben száraz falevelekkel etettük a zsiráfokat, a tevéket megsimogattuk. A víziló hatalmasra tátotta felénk a száját.

A pálmaházban sokféle növényt és érdekes halakat néztük meg. Az állatkert taván szép vízimadarak: pelikánok, sirályok,vadkacsák,fekete és fehér hattyúk úsztak. Nekünk a legjobban a pingvinek és a tevék tetszettek.

3 órakor kezdődött a cirkusz. Kínai fiúk és lányok nagyon látványos műsort adtak elő. Szerepeltek akrobaták bohócok, esernyőforgatók talajtornászok. A legügyesebbek a légtornászok voltak.

Hazafelé Tatabányán megálltunk fagyizni.

Este 9 óra után értünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a kiránduláson. Máskor is szívesen elmennénk.

 
Írta a 3. osztály

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF



Az Irodalom Kft. felhívása
 
Utazzon el az általunk biztosított legújabb útra: Óriásországba, ahol sok érdekességet láthat.
Az ár mindössze 1 óriás pengő.
Programjaink
Ebéd az óriásokkal és János Vitézzel
                        Menü:
                                   -         
kőszikla – 1 pengő,
                                    -        
kristálytiszta víz – 1 pengő,
                                    -        
olvadó kőkocka – 1 pengő.

 

Kuponnal megnézheti és kipróbálhatja az óriásszumót. Ugyanezen kupon egy óriás fejbedobását is tartalmazza, ahogy Jancsi csinálta. Ez még nem minden! Kipróbálhatja a sziklával célba dobást is!
Hogyha bárhol bajba kerülne, fújja meg a varázssípot, amelynek árát a belépőjegy tartalmazza.
Mindössze 3 pengő külön befizetésével szúnyogrodeózhat és óriás falevéllel ejtőernyőzhet is.
Ráadás: az ország akkora fákból áll, amelyek tetejéről bándzsi dzsámpingolhat is (külön díjazás nélkül, ezt az ár tartalmazza)!

 
E-mail címünk: óriás@szúnyogrodeó.hu
Telefonszámunk: két béka + 3 óriás + 4 szúnyog
Külön ajándékunk minden igénylőnek: egy forró csók Iluskától!

 

Jó szórakozást!
(ha egyáltalán szórakozik)

 
Az Irodalom Kft. tagjai:
                        Pintér Gábor, Csete Dávid, Varga Eszter, Kajtár Lucia, Gellér Patrik.

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

 

   

    Bakonyi emléktúra október 6-án
 

    Péntek reggel fél 7-kor gyülekeztünk a buszmegállóban, majd onnan Veszprémvarsányba mentünk a vasútállomásra, ahol vártuk a Gyõrasszonyfa felõl érkezõ vonatot. 8 óra elõtt elindultunk. Mikor mindenki felszállt, Zirc felé vettük az irányt.
    Útközben megcsodáltuk az erdõt, és sok alagúton mentünk keresztül, ami legfõbbképp a kicsiknek tetszett. Majd megérkeztünk Zircre, ahol átszálltunk két különbuszra, és elindultunk Bakonynánára.
    Nem sokkal késõbb már az erdõben sétáltunk, majd odaértünk a táborhelyhez. Leültünk a padokra, és elfogyasztottuk a reggelinket. Ezután egy kis eligazítás jött, hogy meddig mehetünk el.
    Mindenki sokat sétált, gyûjtögetett. Majd két csoportra osztva elmentünk a Római fürdõhöz. Nagyon veszélyes volt, ezért tanár felügyelete nélkül nem is mehettünk oda. Sok gyerek lemászott a sziklákon, majd a másik oldalon feljöttek. Mikor már mindenki kipróbálta, visszafelé indultunk, és aki hozott magával, az nekiállt szalonnát sütni.
    Az erdõ ilyenkor már olyan volt, mintha arany zúdult volna rá. Nagyon jó volt az idõ, a nap beszûrõdõ sugarai, csak úgy nevettek ránk. De sajnos el kellett indulni hazafelé.

    Kisétáltunk a buszmegállóba, és vártunk a buszra. Mivel nagyon sokan voltunk, két busszal mentünk, de még így is nagyon zsúfolt volt. Nagy nehezen megérkeztünk Zircre, a vasútállomásra. Kis várakozás után meg is érkezett a vonat. Kb. 1 órás út után odaértünk Veszprémvarsányba, ahol a szülõk már vártak minket. A tápszentmiklósiak tovább mentek Gyõrasszonyfára.
    Fél 5-kor már otthon voltunk. Jól érzetem magam, jól elfáradtam. Remélem sok ilyen túrában lesz még részem.

Csatári Gina 7. oszt.
2006. október 10.

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Barangolás a bűvös Bakony belsejében
 
 
Vonatra várva indultunk kalandra,
hova máshova, a Bakonyba.
A tanárok a buxájukat keresgetve nézték,
hiányzik egy tízezres,az egy érték.
 
Közben egyre közelebb a vonat,
izgatottan vártuk a nagy utat.
A vonaton ülve mindenki az utra készült,
s ezután az út egyre jobban szépült.
 
Megérkeztünk, megkajáltunk,
ittunk, ettünk, dumáltunk.
Ezután mentünk a vízeséshez,
felkészültünk egy nagy eséshez.
 
Szerencsére senki nem esett bele,
de ezután sokaknak csikart a bele.
S ezután mentünk vissza,
sajnos immár a hazautra.
 
Hazaértünk, lefürödtünk,
s ezután lefeküdtünk.
Minden oké, ez a lényeg,
fél 7 van, jön a Tények.
 
Egyszercsak elaludtunk,
álmunkban sokat motyogtunk.
Ez nem volt igen érthető,
legközelebb irány a KÉKESTETŐ.
 
                    Tóth Szabolcs 6. oszt.
                    2006. október 10.

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Arany Bakony

Amikor a fákról leesnek a sárga és bordó levelek a Bakony megmutatja másik arcát. Ha közeleg a tél, a színes levelek arannyá varázsolják a hegységet. A vonat zakatolva rohan végig a fák között.

A lehullott levelek, mint ezernyi pénzérme szunnyadnak a földön. A Gaja patak csobogása megnyugtatja a hallgatóját. Ha feltámad a szél, magával visz egy-egy levelet, s amikor a szél markából szabadul az, a patakba pottyan. A vízen úgy siklanak tova a levelek, mint egy csónak. Ha egy rókakölyök vadászni indul, az anyja örömmel nézi a kis vadászt.

Ez a szép az őszi Bakonyban: a nyugalom, a meghittség, és a békesség.

Kajtár Martin. 7. oszt.

2006. október 12.

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Arany Bakony

    A Bakony ősszel a legszebb, hiszen ilyenkor olyan, mintha aranyból lenne.

    Október hatodikán reggel vonattal áthaladtunk a Bakony legfestőibb részén. Út közben három alagutat is érintettünk. Zircről autóbusszal mentünk tovább. Bakonynánáról indultunk a gyalogtúrára, pihenőhelyünk felé. Az ösvény gyönyörű volt. Utunkat a Gaja patak kísérte végig. Végül festői helyre érkeztünk, melyet a vízfolyás szelt ketté. ez volt a táborhelyünk. Innen csoportok szerint indultunk megcsodálni a Római fürdő nevű természeti képződményt, melyet a Gaja patak  alakított ki.

    Délután visszaindultunk az autóbuszokhoz és hazautaztunk. Szerintem gyönyörű volt ez a kirándulás.

Válint István 7. oszt.

2006. október 12.

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

BAKONYI EMLÉKTÚRA OKTÓBER 6-ÁN

 

A tanárok már régóta szervezték a bakonyi kirándulást.

Már mindenki hetek óta készült erre a napra. Végre elérkezett a várva várt nap. Reggel fél 8-kor indultunk. Mindenki pontosan érkezett. Bepattantunk a kocsikba ,melyek úgy sorakoztak mint a katonák, a roham előtt. Elindultunk a győrasszonyfai állomásra. 5-10 percet utaztunk és megérkeztünk, Majd pedig átszálltunk  a vonatra. Út közben 3 alagúton mentünk át. A legjobb volt közülük a 3.mely a leghosszabb volt. Miközben az alagútban robogott a vonatunk és közben sikítozás hallatszott a vonatból. Egészen Zircig mentünk, itt átpattantunk egy buszra. Onnan Bakonynánáig utaztunk. Innen gyalog indultunk tovább. 20 percet gyalogoltunk, és megérkeztünk a Gaja-patakhoz. Nagy volt az örvendezés . Mindenki nekiállt hidat építeni 3 csapatban. Miközben folyt a hídépítés ,én egy hatalmas rönköt találtam, amit megpróbálom legörgetni, de nem ment. Szóltam  még 1-2 gyereknek.

-Gyertek, találtam egy farönköt!

Odamentünk, és szép óvatosan lehoztuk. Folytattuk a munkát.1 óra múlva sütkérezni kezdtünk. Miután végeztünk, az alsósok elindultak a Római-fürdőhöz. Utána a felsősök indultak. Ott több csapatban lementünk egy meredek szakadékon. Utána már csak 3 órát maradtunk, elindultunk haza.

          Kimerülten és fáradtan tértünk haza.

Pőcze Gábor 5. oszt.

2006. október 17.

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

A kegyetlen bicska

 

    Mindennapjaink nélkülözhetetlen eszköze a bicska, mely alapjában véve egy nagyon hasznos vágóeszköz.

    Egyes fajták összecsukhatók, így mindig magunkkal vihetjük, mert így nem jelentenek veszélyt számunkra. Különböző kiegészítők is tartozhatnak hozzá, pl: sörnyitó vagy konzervbontó, esetleg körömvágó.

    Kirándulásokon, túrákon is nagy hasznát vehetjük, nemcsak ételeink vágásához és darabolásához használhatjuk, hanem faragáshoz, kötélvágáshoz.

    Régen a vásárokon nagyon kelendő volt a díszes, egypengés, fanyelű bicska, amely olcsó volt és jó minőségű, ezt bugylibicskának nevezték. Ehhez azonban nem volt még rugó, így nagyon óvatosan kellett vele bánni, mert elég volt egy óvatlan pillanat és akár az ujjunkat is levághatta.

    Napjainkban már rugóval felszerelt bicskák vannak forgalomban, melyet mi szabályozhatunk, hogy mikor szeretnénk összecsukni. Mára azonban már kissé kiment a divatból, szerepét átvette a kés.

    Számomra kiderült, hogy nem mindig jó, ami jónak látszik. A bicskának is van jó és rossz oldala. Nevezetesen nagyon hasznos és nélkülözhetetlen, ugyanakkor kegyetlen és veszélyes is lehet. Gyermekek kezébe nem szabad adni! Tudni kell vele megfontoltan bánni, hiszen olykor még a felnőttekkel is megesik, hogy meggondolatlanul bánnak vele.

Gregosits Dávid 7. osztályos tanuló

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Bakonyi emléktúra október hatodikán

 

    Aradon 1849. október 6-án 13 vértanút végeztek ki. E nap tiszteletére iskolánk emléktúrát szervezett a Bakonyba.

    Reggel a nap mosolyogva üdvözölt bennünket.

    Az iskolában való gyülekező után Győrasszonyfáról vonattal tettük meg az utat Zircig, innét pedig buszokkal indultunk Bakonynánára.

    Nagyon élvezetes volt az út ebben a ragyogó napsütésben. A táj ezer színben pompázott.

    Bakonynánán az erdőn keresztül egy ösvény vezetett. A fák ágaikat úgy tárták szét, mintha át szeretnének ölelni bennünket. Végre megérkeztünk a Római fürdőhöz. Itt egy tisztáson telepedtünk le. A sok utazás után, jó volt megpihenni. Ágakat gyűjtöttünk és tábortüzet raktunk, úgy pattogott, mint egy ostor. Már alig vártam, hogy hátizsákomban hozott nyársat elkészítsem. Az illatosra sült virslit és a ropogós szalonnát hamar elfogyasztottam. Közben vidám dolgokról beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Hamar eltelt a délután.

    157 évvel ezelőtt nagyon szomorúan telt el október hatodika.

    Szerencsére nekem és osztálytársaimnak ez a nap élményekben és örömökben gazdagon telt el.

Takács Ákos 7. osztályos tanuló

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Az egyetlen Bakony

 

Október hatodikán elmentünk a Bakonyba megtekinteni a Római fürdő nevezetű vízesést. A következő sorok elmondják, milyen is volt a táj.

A fák lombjáról már hullottak a levelek, ezért a talaj ezer színű lett. Rovarok százait lehetett látni a földön és a levegőben egyaránt. A fák törzsei egyenesek és vaskosak voltak. A madarak szép dalokat csiripeltek. Körülöttünk a szép, egészséges természet, mint a mennyországban. S miután visszatértünk, a „fellegekből” elindultunk a Római fürdőhöz. Csodálatos látvány tárult elénk. A víz olyan vájatokat mosott ki az évmilliók során, hogy néhányan már-már azt hitték, hogy valami kígyó csúszott ott végig valamikor. Miután megtekintettünk mindent, amit csak lehetett, elindultunk hazafelé.

Én ilyennek láttam ezt a szép helyet.

Krajczár Richárd 6. osztály

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Barangolás a bűvös Bakony belsejében

 

Tanárok és diákok
Megbeszélték egyszer,
Hogy a Bakony belsejébe
Elindulnak egyszer.
 
Ez a nap is eljött,
Amit nagyon vártunk,
Felültünk a vonatra,
S Zircig meg sem álltunk.
 
Elindult a vonat,
S mi néztük a tájat,
Gyönyörködtünk a Bakony
Csodás világában.
 
Zircen leszálltunk,
Felültünk a buszra,
S Dudarig pihentünk,
Készültünk az útra.
 
Leszálltunk a buszról,
S elindult a túra,
Magas hegyi úton
Mentünk szépen sorban.
 
Útközben a tájat
Nagyon megcsodáltuk,
Majd leültünk egy helyre
hogy pihenjen a lábunk.
 
 
Ki megéhezett elővette zsákját,
Melyben az útravaló
Finomság már
Várt rá.
 
Ki nem evett,
Szaladt fel a dombra,
Majd jó gyorsan gurult bele
A frissen hullott lombba.
 
Pihenés után
elindult a csapat,
megnéztünk egy helyet,
ahol forrás fakadt.
 
Római fürdő
Így hívták a helyet,
Talán ők fürödtek benne,
Ezért ez a neve?
 
Szaladtak a percek,
Repültek az órák,
S eltelt az idő,
S a vonat már várt ránk.
 
Sok élménnyel tért
Mindenki haza,
S jó emlékkel idézzük fel
E bakonyi utat!
Halász Krisztina 6. osztályos tanuló

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Ezernyi csillag a tápszentmiklósi temetőben

 

    November elsején, mint minden évben az emberek a szeretteikhez kimennek a temetőbe és gyertyákat gyújtanak. A  teljes sötétségben pompázó látvány, ahogy csillagtengerré változik ez a szomorú hely.
    A mi családunk is kilátogatott a nagypapám sírjához. Egy percig néma csendben emlékeztünk a papámra. akit sajnos én nem ismertem. Ezután koszorúkat és virágokat helyeztünk a sírjára.
    Ezt a napot az egész ország ünnepli s megemlékezik a halott rokonairól. Sok embernek a könnye is kicsordul ezen a szomorú napon.
    Ez a nap, amely a halottak napja, szomorú, de egyben szép a virágok miatt, amelyek szeretetteljessé teszik ezt az ünnepet.
 
2006 októberében írta
Molnár Patrik 6.osztályos tanuló

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

 A Bakony

       Tanáraimmal és társaimmal napok óta készültünk egy bakonyi kirándulásra.
    Szerencsére eső nem szólt közbe. Hátizsákkal a hátunkon izgatottan indultunk útnak. A Római fürdő volt a cél. Az erdei ösvényt fenyők, tölgyek szegélyezték. A lombos fák összeértek a fejünk felett. Kellemesen hűvös volt. Ahogy haladtunk, mellettünk csordogált a Galya patak. Óvatosan kellett a köveken lépkednünk, hogy átjussunk a túlsó partra. Ha nem zajongtunk hallottuk a madarak énekét és a patak suttogását. Aztán megérkeztünk a vízeséshez. A víz magasról zubogva érkezett a mélybe .A levegő itt párás volt. Ölelt bennünket az erdő. Éreztem mennyire csendes és nyugodt. A dombtetőről messzire láttunk, s közben szárnyalt a lelkünk.
        Élveztem a kirándulást. Szépnek találtam a Bakonyt.

2006 novemberében írta
Ócsai Adorján 5.osztályos tanuló

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

 A magyar Ugaron
 

    Ezt a költeményt Ady Endre írta, ami 1905-ben a Budapesti Naplóban, majd késõbb az Új versek címû kötetben jelent meg. Ady avantgárd költõ volt.
    Ezzel a versel a költõ Magyarországot mutatja be, hogy õ milyennek látja. A cím ezt jól tükrözi – A magyar Ugaron. Az ugar szó elhanyagolt gazos földet jelent, ami jelen esetben Magyarország. Az ország képes lenne a fejlõdésre, de valami pusztítja belülrõl.

„E szûzi földön valami rág.”


A költemény lírai alkotás, ennek ellenére hõse van, méghozzá Ady, aki küzd az országért, de a végén elbukik.

„Vad indák gyûrûznek körül.”

„A gaz lehúz, altat, befed.”


A vers végén a kacagó szél az elhalasztott lehetõségeket jeleníti meg.

„S egy kacagó szél suhan el 
A nagy Ugar felett.”

   
    Ady Endre a vers ellenére szerette hazáját.

Szerintem ez a költemény a stílusa miatt picit furi, de nagyon szép.  

(Petrus Bernadett 8. o.--2006.)

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF


A magyar Ugaron -műelemző fogalmazás
 
    Ady Endre, az első avantgárd költő, aki új korszakot nyitott a magyar irodalom történetében. Újszerű látásmódja miatt erős ellenállásba ütközött.
    A magyar Ugaron című vers, mely a Budapesti Naplóban, 1905-ben jelent meg, a költő életművében kulcsversnek számít. Témája elsősorban a magyarországi állapotok bemutatása. Nem konkrét tájat ábrázol, hanem az egész országot érti az Ugar kifejezés alatt, ugyan ez kis betűvel megműveletlen földet jelent.
    A költeményt ellentétek szövik át: az elvadult táj, a vad mező szemben áll az ős, buja, szűzi földdel, a szent humusszal. A szépséget jelképező, illatával szerelmesen bódító virággal pedig a dudva, a muhar, az égig nyúló gizgazok, a vad indák kerülnek szembe. A képek és a jelzők egy részt a nagy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrészt az elkeserítően kopár valóságot, az elvadult, műveletlen világot sugallják.
    A harmadik versszakot a költő egy allegóriával teszi különlegessé:

,,Míg a föld alvó lelkét lesem.”


    Az alkotás a lírai művek körébe sorolható, ennek ellenére van hőse, Ady Endre, aki próbálja a fejlődést behozni,de a maradiság következtében szinte reménytelen a helyzete. Az olvasóban ugyan ezt a hatást keltik az utolsó sorok:


,,S egy kacagó szél suhan el / A nagy Ugar felett.”


    A síri csendben kacagó szél ironikusan kíséri a nagyra törő szándékok, merész álmok elbukását, másfelől pedig tekinthető a fejlődés szelének, mely odébb áll erről az ózsdi helyről.
    Véleményem szerint ez az alkotás bár kissé újszerű és szokatlan hangvételű, de talán pont ezért szép, és különleges nem követi a többi költő stílusát, hanem újít.

(Nagy Anett 8. o.--2006.)

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

A magyar Ugaron

 
    Ady Endre alkotása az Új versek című kötetben jelent meg. Ady avantgard stílusú költő volt.
    A magyar Ugaron költemény témája főleg a magyarság akkori helyzetét mutatja be.

    A költő egy szóval jellemzi országunkat, ez pedig az Ugar. Ez a kifejezés országunk szimbóluma, de kisbetűvel írva megműveletlen földterületet jelent. Az alkotást átszövik az ellentétek. Ilyen például: elvadult táj, vad mező szemben az ős,buja, szűzi föld, szent humusz.

    Ez a költemény a líra műfajba sorolható, de mégis van főhőse, mégpedig Ady, aki fejleszteni próbálja országunkat, de a helyzet reménytelen.  "S egy kacagó szél suhan el a nagy Ugar felett."

Ezekkel a sorokkal próbálja érzékeltetni Ady a reménytelen helyzetet az olvasó felé.
    Véleményem szerint ez a költemény furcsa hangvételű számomra,de pont ezért tetszik, mert eltér a megszokott stílusú alkotásoktól. Ady újítást hozott bele a magyar költők világába.

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Az első hó örülté tesz.

Az első hó január utolsó hetében esett le. Az iskola diákjai örültek, de a tanáraink annál inkább

          Hatalmas meglepetés volt, amikor egy reggel felkeltünk, felöltöztünk és kinéztünk a testvéremmel az ablakunkon. A gyönyörű táj, mint Hófehérke arca olyan fehér volt. Kimentünk a buszmegállóba és vártuk a busz érkezését. A járgány fél óra késéssel, de megérkezett Nyalkára és megkezdtük utunkat Tápszentmiklós felé. Ott Tápszentmiklóson mondták a tanárok, hogy nem megy a busz Lázira, Győrasszonyfára sem. A testvérem örült neki, hogy nem kell iskolába mennie. Az osztályban nem voltunk sokan. Órák után hatalmas hó csata volt az udvaron és mindenki, aki ott volt nagyon élvezte. A barátaimmal leromboltuk a kisebbek várát és a tanárok leszidtak mindenkit, akiket a kicsik megmondtak. Ezek után a csapatunk ujjra megdobálta a kicsiket és ők visszahajigálták azokat a hó golyókat, amiket ők gyúrtak össze ellenünk. Lezajlottak a csaták és a diákok hazatértek ezután, a kemény nap után. Otthon mindenki elmesélte mi történt vele és mély álomba hajtották fejüket a TV képernyők előtt. Ez volt az én legőrültebb napom.

           Remélem tetszett a beszámolóm. Remélem nektek is ilyen jó nap volt az amikor leesett az első hó.

Molnár Bence 8. osztály (2009)

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Ha a lúd a jégre megy

  Az iskola nagyon jó programot szervezett 2009.február 4.-ére.Korcsolyázni voltunk a győri műjégpályán.10 órakor indultunk.
  Elösször mindenki félt,bátortalan volt.De ahogy oldódott a hangulat,mindenki belejött,és még az esések sem fájtak "annyira".Sokat nevetett mindenki,rengetek humoros helyzet volt.A jégen azért mindenki vigyázott,amennyire csak lehetett.A pályára csak kesztyűben lehetett felmenni,de elviselte mindenki mert kicsit hideg volt az idő.Jól esett azért a kis pihenés is.Körülbelül 2 órát koriztunk.Miután lejöttünk a pályáról,elkészülödtünk,és szálltunk fel a buszra.Ott már csak az egész csapat pihent.
  Fantasztikus élmény volt.Remélem,még menni fogunk korizni!

Töltősi Szabina 7. o. (2009)

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

 

Mélyen tisztelt Tanár úr!

Ezt a kérelmet nyújtom be önnek avégett, hogy tessék eltekinteni az
elégtelen beírásától a házi feladat hiánya miatt.
Indokaim a következők:
Nem volt időm, mert:
- miután hazamentem a suliból egy kicsit pihentem, ami két órára sikeredett
- eltűnt a füzetem és a tolltartóm
- megpróbáltam beszerezni a boltból, de az éppen az orrom előtt zárt be
- hazafelé összefutottam egy haverommal, akivel focizni mentem és este
nyolcig rúgtuk a bőrt
- mikor hazakászálódtam egy frankó film kezdődött a tévében "Hogyan
idegesítsük fel a magyar tanárt" címmel  ( elnézést, de ezt nem tudtam
kihagyni )
- a film éjfélig tartott, ezért nagyon későn feküdtem le
- reggel késve ébredtem és rohantam a magyarórára

Most írom
e pár sort sietve, mégegyszer is kérem megértését. Ígérem, ha
holnap nem lesz zűrös napom, akkor a leckét bepótolom.

Köszönettel; kitűnő diákja: Tóth Szabolcs

Kelt.: 2009. január 22. 7:59

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Tisztelt Tanár úr!

Ezt a kérelmet nyújtom be önnek azért, hogy legyen szíves eltekinteni az
elégtelen beírásától a leckém hiánya miatt.
Indokaim a alábbiak:
        ×nem tudtam elkészíteni, mert:
        × miután hazamentem elmentünk a családdal vásárolni
        ×eltűnt a füzetem és a tolltartóm
        ×megpróbáltam beszerezni a boltból, de az már zárva volt
        ×hazafelé focizni mentem egy barátommal és este nyolcig fociztunk
        ×reggel késve ébredtem és sietnem kellett a buszra, amit majdnem lekéstem

Köszönettel: Tobak László (tanuló)


Kelt.: 2009. febr. 3.

vissza

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Szeptember végén

 

      Petőfi Sándor Szeptember végén című versét 1847. Szeptemberben írta, a mézeshetek ideje alatt. Nászúton Teleki Sándor gróf kastélyában voltak Koltón.

      Ez a vers bebizonyítja, hogy Petőfi tényleg vátesz volt. A különféle témái (szerelem, félelem, kétség) érdekessé teszi ezt a verset. Anapesztusokból áll, ami tetszik nekem, mert könnyebben meglehetett tanulni. A költő a verset soráthajlásokkal (enjabement) gazdagította, szépítette. E vers Petőfi egyik szerelmi vallomása is egyben az egyik legmélyebb s a legmeghatóbb, amit írt  imádott feleségéhet, Szendrey Juliához. A magyar költészet egyik legszebb elégiája a Szeptember végén c. vers. A sorok végén keresztrímeket találhatunk.

     Első versszak: A tájat szemlélve életének legboldogabb pillanatában az emberi élet és a szerelem múlandóságáról gondolkodik. Az életről beszél de,  hirtelen  rádöbben, az élet elszáll, az idő tovatűnik és eljön az öregedés.A természeti képeket párhuzamba állítja az emberi élet képeivel. A távoli hegycsúcson látható hó a gyorsan közeledő telet fejezi ki. ”De íme sötét hajam őszbe vegyűl már” - ami az elmúlás közeledtét jelzi.

      Második versszak: ”Elhull a virág, eliramlik az élet…”- a legfájdalmasabb és a legszebb mondat a versben.

Azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy az ő szerelme olyan, hogy a síron túl is tart, szembeszáll a múlandósággal.

      Harmadik versszak:  Az utolsó két sor költői túlzás, az akkor-ott-örökre időhatározókkal.  A költő kijelenti versében, hogy még a síron túl is szeretni fogja imádott kedvesét, Júliát. Petőfi boldogsága közepette éri az elmúlás gondolata.Az elégia mégis a gyászos hangulatból kiemelkedve a síron túl is élő szerelem vallomásával zárul. Azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy az ő szerelme olyan, hogy síron túl is tart szembeszáll a múlandósággal

      Költő élete, és ezért életműve is tragikusan rövid. Petőfi Sándor ebben a versben kifejezi, hogy ő mennyire szereti Júliát és mindig is szeretni fogja, kitart mellette.

 

Varga Eszter      

Leírás: D:\web\szelence1\pictures\BD14516_.GIF

Ady Endre: Párizsban járt az Ősz

    A halál-motívumot tartalmazó versek közül az egyik legismertebb a Párizsban járt az Ősz. 1906 augusztusában, Párizsban írta.
     Tegnappal indul, múlt idővel kezdődik a költemény, s ez az időkezelés jelzi, hogy emléket idéz fel a versben a beszélő.Hangulatilag két részre szakad a vers. A halál, az életből való eltávozás sejtelme már az első két strófában megjelenik: nyár közepén, csak egy pillanatra „szökött be” Párizsba az Ősz, vagyis a megszemélyesített elmúlás. „Nesztelenül” jött, észrevétlenül „suhant”; a lombok halk rezdületlensége is erre a titokban való érkezésre utal. A mozgást jelentő két ige könnyedséget fejez ki, s hasonló hangulati kifejezője a ballagtam igének is: az elgondolkodtató nyugalmat, a tűnődő merengést, az ihlet percét jelenlétét asszociálj. Ebből az elégikus borongásból fakadnak a könnyedén születő és hamar ellobbanó „kis rőzse-dalok” A már-már idillikus lélekállapotot hangsúlyozzák az erős szinesztéziát megszépítő alliterációt halmozott értelmező jelzők: „füstösek, furcsák, búsak, bíborak”. Az Ősszel való találkozás, az elmúlás megsejtése mér nem tragikus: az a halállal való kacérkodás teszi csak bússá a dalokat, amely Ady oly sok költeményében megtalálható. Ellensúlyozza ezt az érzést az élet örömeit jelképező nyári forróság, s Párizs jelenléte, hisz most 1906-ban a francia főváros Bakony óvó menedékét jelent a „szájas Dunától” menekülő költőnek.Az Ősszel való találkozás a vers második felében válik tragikus élménnyé.
    Számomra ez a vers nagyon furcsa. Ha ősszel olvassa az ember természetesnek és nyugodtnak hat, hiszen ősz van. Ilyenkor az ember mindig nyugodtabb és el tud viselni egy ilyen mélyebb üzenetű verset.

                                                                                                                                        Kassai Ádám 8.o. 2012.